A kontaktlencse
(Wikipédia, a szabad enciklopédia angol nyelvű oldalának fordítása.
A kontaktlencse egy olyan látásjavító, kozmetikai vagy gyógyászati lencse, amit általában a szaruhártyára helyeznek fel. A legtöbb esetben ugyanazt a korrekciós célt szolgálja, mint a szemüveg, csak épp sokkal könnyebb és szabad szemmel szinte nem látható – épp e tulajdonsága miatt sok fogyasztói lencsét színeznek halványkékre, hogy könnyebben észre lehessen venni a tisztító- vagy tárolófolyadékban. A kozmetikai lencsék segítségével pedig szemünk színét változtathatjuk tetszőlegesen.
A becslések szerint világszerte 125 millió ember használ kontaktlencsét, ebből 28-38 millió az Egyesült Államokban és 13 millió Japánban. A betegeknek felírt és az általuk használt lencsék típusa erősen eltér az egyes országokban, így például míg jelenleg a japánok, hollandok vagy németek 20 százalékának kemény lencsét írnak fel, addig ez az arány a skandináv országokban csupán 5%.
Az emberek különböző okok miatt döntenek a kontaktlencse viselése mellett. Sokan gondolják úgy, hogy kontaktlencsével vonzóbbak, mint szemüvegben. Továbbá kontaktlencsével csapadékos időjárás esetén is jobban látunk, nem párásodik be és nagyobb látószöget biztosít. Sok sporttevékenység közben is kényelmesebb a kontaktlencse, mint a szemüveg. Ráadásul az olyan szemészeti problémák, mint például a keratoconus (a szaruhártya elvékonyodása és kidomborodása, előredomborodása), vagy az aiseikonia (a két szem ideghártyáján különböző méretű kép megjelenése) szemüveggel nem javíthatók tökéletesen.
A kontaktlencse története
Gyakorta Leonardo da Vincit nevezik meg a kontaktlencse alapvető működéséi elvének feltárójaként. „A szem kódexe” című, 1508-ban készült művében Leonardo leír egy olyan eljárást, amivel a szemgolyót egy tál vízbe merítve közvetlenül meg tudjuk változtatni a szaruhártyájának törőerejét. (Nyilván a szaruhártya víztartalmának változása kapcsán) Ám Leonardo valójában sosem javasolta, hogy ezt az ötletét bármilyen formában látáskorrekcióra is alkalmazzák – sokkal inkább érdekelték a szem alkalmazkodóképességének mechanizmusai.
René Descartes 1636-ban új ötlettel állt elő, eszerint egy folyadékkal töltött üvegtubust helyeztek volna egyenesen a szaruhártyára. A kiálló rész az éleslátás eléréséhez megfelelő formára csiszolt, átlátszó üvegből készült volna. Sajnos, az ötlet kivitelezhetetlen volt, mert teljességgel lehetetlenné tette volna a pislogást.
1801-ben egy Thomas Young nevű kutató a szemműködést vizsgáló kutatása során kifejlesztett egy folyadékkal töltött „kelyhet”, amit a kontaktlencsék előfutárának tekinthetünk. A kehely aljára Young egy mikroszkópból kivett lencsét illesztett, ezt használta a szem modellezésére. Azonban, da Vincihez hasonlóan, ő sem töréshibák javítására szánta találmányát.
Sir John Herschel az Encyclopedia Metropolitana 1845-ös kiadásának egyik lábjegyzetében két megoldást kínál a látáskorrekcióra: az első egy „gömbölyű, állati kocsonyával töltött üvegkapszula” a másik a „szaruhártya lenyomata” amit „valamiféle átlátszó kötőanyag”-ra kellene rányomni. Bár Herschel állítólag sosem próbálta ki ezen ötleteit a gyakorlatban, később mindkettőt továbbfejlesztették tőle független feltalálók, az ő tanácsait figyelmen kívül hagyva.
Csak 1887-ben történt, hogy a német fiziológus, Adolf Eugen Fick megalkotta és fel is helyezte az első pár valódi kontaktlencsét. Mialatt Zürichben dolgozott, leírta egy, a szem felszínére illeszthető, de törőerővel nem rendelkező kontaktlencse készítésének módját, ami beillesztés után a szaruhártya körüli, kevésbé érzékeny kötőszöveten nyugodott. A lencse kísérleti felhelyezésével is próbálkozott, először nyulakon, aztán saját magán, végül egy önkéntesekből álló kis csoporton. Ezek a lencsék nehéz, barna üvegből készültek és átmérőjük 18-21 mm volt. Fick a szaruhártya és az üveg közti rést szőlőcukor-oldattal töltötte ki. „Contactbrille” c. munkája 1888 márciusában, az Archive für Augenheilkunde című lapban jelent meg.
Fick lencséje nagy volt, ormótlan és csak néhány óráig lehetett egyfolytában hordani. A németországi Kielből származó August Müller saját erős rövidlátását egy ennél sokkal kényelmesebb, fújtüveg lencsével korrigálta amit saját gyárában készített 1888-ban.
A szemfelszínre illeszthető fújtüveg kontaktlencse maradt az egyetlen alternatíva egészen az 1930-as évekig, amikor kifejlesztették a polimetil metakrilátot (PMMA vagy Perspex/Plexiglas) ami által először vált lehetővé a műanyag kontaktlencsék gyártása. Az első, sokkal kényelmesebb és könnyebb műanyag lencséket egy optometrista, William Feinbloom gyártotta 1936-ban. Azonban ezek a lencsék tulajdonképpen még üveg és műanyag ötvözésével készültek.
Az 1950-es években kifejlesztették az első „szaruhártya lencséket” - ezek kisebbek voltak, mint az eddigi lencsék és inkább csak a szaruhártyát fedték le, mint az egész látható szemfelszínt. Mivel a gyártási technológia fejlődésének köszönhetően a kivitelezés sokat finomodott, a PMMA szaruhártya lencsék a 60-as években elsőként széles körben is elterjedhettek.
Csak egy súlyos hibája volt a PMMA lencséknek: nem eresztették át az oxigént, aminek számos káros klinikai hatása lehetett. A 70-es évek végétől, majd a 80-as és 90-es évek folyamán sokféle merev, de oxigénáteresztő anyagot fejlesztettek ki, hogy orvosolják a problémát. Összefoglaló néven ezeket a polimereket nevezik „merev légáteresztő” vagy „RGP” anyagoknak vagy lencséknek. Bár a fenti típusok közül – teljes szemfelszínt fedő, PMMA és RGP kontaktlencsék – bármelyiket bátran nevezhetjük „kemény” vagy „merev” lencsének. A „kemény” kifejezést manapság inkább a néha még viselt PMMA lencsékre használják, míg a „merev” általános, ezen lencsék mindegyikére alkalmazott kifejezés. Tulajdonképp a „kemény” (PMMA) lencse a „merev” lencse egyik altípusa. Néha használják az „RGP” lencsék megnevezésére a „légáteresztő” kifejezést, de ez esetleg félrevezető lehet, minthogy az összes lágy lencse is „légáteresztő”, vagyis az oxigén szabadon keresztüljut, keresztüldiffundál rajtuk a szem felszínéhez.
Az első nagy áttörés a lágy kontaktlencsék terén egy cseh kémikusnak, Otto Wichterle-nek tulajdonítható, aki 1959-ben publikálta a „Hidrofil gélek biológiai használata” c. munkáját a Nature című újságban. Ennek hatására dobták piacra az első lágy (hidrogél) lencséket egyes országokban a 60-as években, és fejlesztette ki a „Soflens” nevű anyagot az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerintézete (FDA) 1971-ben. Ezeket a lágy kontaktlencséket nemsokára sokkal gyakrabban írták fel a betegeknek, mint a merev lencséket, mert míg a lágy lencse azonnali komfortérzetet ad, addig a merev lencséknél a teljes kényelem elérését egy szoktatási időszak előzi meg. A lágy lencsék anyagát alkotó polimereket az elmúlt 25 évben folyamatosan fejlesztették, elsősorban az oxigénáteresztő képesség növelésére koncentrálva, a polimereket felépítő anyagokat cserélgetésével.
Az 1999-es év fontos fejlesztése volt a „szilikonhidrogélek” megjelenése a piacon. Ezek az anyagok ötvözték a szilikonok előnyeit, vagyis a hihetetlenül magas oxigénáteresztő-képességet, azoknak a hagyományos hidrogéleknek a kényelmével és eredményességével, amit az elmúlt 30 évben használtak. Ezeket a lencséket eredetileg elsősorban egész napi viselésre szánták, ám végül mégis főleg nappali hordásra vezették be őket.
Kontaktlencse típusok
A kontaktlencséket sokféleképp sorolják kategóriákba.
Funkciójuk szerint
Korrekciós kontaktlencse – A korrekciós kontaktlencse a látásélesség javítására szolgál. Sok ember szemének törőereje nem a megfelelő szemtengelyhosszal párosul, ami fénytörési hiba kialakulásához vezet. A kontaktlencse kiegyenlíti ezt a különbséget, és segítségével a szem a látóhártyára, az un. retinára fókuszálja a fényt. A kontaktlencsével korrigálható hibák közé tartozik a rövid- és a távollátás, az asztigmia valamint az öregszeműség, gyakran használt latin nevén presbyopia. Mostanában újra teret kapott az ortokeratológia, ami a rövidlátást a szaruhártya szándékos éjszakai lapításával javítja, így nappal nem kell se szemüveget, se kontaktlencsét hordani.
Azok, akiknek a színlátása nem tökéletes, pirosra festett „X-Chrom” lencsét használhatnak. Annak ellenére, hogy ezek a lencsék természetesen nem állítják vissza a teljes színlátást, bizonyos színvakok a használatával mégis könnyebben meg tudják különböztetni a színeket. A más (nem piros) színekre festett lencsékkel kevesebb sikert értek el a szinvakság vagy a színtévesztés korrekciójának területén.
Kozmetikai kontaktlencse – A kozmetikai lencse a szem kinézetét változtatja meg. Lehet látásjavító funkciója is, de ugyanakkor előfordulhat, hogy a lencse színezettsége miatt a látás homályos vagy korlátolt lesz. Az Egyesült Államokban a kozmetikai lencséket „dekorációs lencsé”-nek is nevezik.
A színházi lencse egy olyan kozmetikai lencse, amit elsősorban a szórakoztatóiparban használnak, hogy a szemnek nem mindennapi vagy épp természetfeletti megjelenést kölcsönözzenek. Ilyen lencsét használt Wes Borland, Marilyn Manson, Twiztid, a World Wrestling Entertainment (WWE) birkózója, Kane, Rey Mysterio és Viscera és Ray Park Darth Maul szerepében a Star Wars: Baljós Árnyak-ban. A színházi lencsék közt gyakoriak a teljes szemfelszínt elfedő lencsék.
Ezekhez hasonló lencséknek konkrét orvosi alkalmazásai is vannak. Például bizonyos lencsék optikailag nagyobbnak mutathatják a szivárványhártyát, vagy elfedhetnek olyan problémákat mint a szivárványhártya teljes (aniridia) vagy részleges (dyscoria) hiánya.
Bár sok lencsét a könnyebb kezelhetőség végett enyhén megszíneznek, a kontaktlencse használóknak 2004-ben csak 3%-a hordott lencsét azért, hogy a szeme színét megváltoztassa.
Gyógyászati kontaktlencse – A lágy lencséket sokszor használják a szem nem fénytöréssel kapcsolatos betegségeinek gyógyítására is. A védőlencse megvédi a szemet a szemhéj pislogás közbeni folyamatos dörzsölésétől, és ezzel elősegíti a szaruhártya esetleges hámsérüléseinek gyógyulását. Az olyan problémák kezelésére is használják, mint a dudoros szaruhártyafelszín (bullous keropathy), a szárazszeműség, a szaruhártya kopása, gyulladása, vizenyőssége, a szaruhártyafekély, a descemetocele (a szaruhártya belső felszínének kidomborodása), a szaruhártya kitágulása (corneal ectasia), a Mooren-féle fekély, a szaruhártya elülső sejtjeinek működési zavara (anterior corneal dystrophy) és az idegsejteket is érintő kötő- és szaruhártyagyulladás (neurotrophic keratoconjunctivis). Olyan kontaktlencséket is kifejlesztettek, amik képesek bizonyos gyógyszereket megkötni majd lassan a szembe szivárogtatni.
Alkotóelemek szerint
Az első kontaktlencsék üvegből készültek, ezért irritálták a szemet, és lehetetlen volt hosszabb időn keresztül hordani őket. Ám amikor Dr. William Feinbloom feltalálta a polimetil metaklirátot (PMMA vagy Perspex/Plexiglas), a lencsék sokkal kényelmesebbé váltak. Ezeket a PMMA lencséket hívjuk ma kemény lencséknek (ezt a megnevezést más típusokra nem használjuk).
De a PMMA lencséknek is megvan a maguk mellékhatása: az oxigén nem jut keresztül rajtuk a szaruhártyához, aminek számos káros klinikai hatása lehet. A 70-es évek végétől, a 80-as, és a 90-es években sok olyan anyagot fejlesztettek ki, ami merev, de egyúttal oxigénáteresztő is volt. Összefoglaló néven ezeket az anyagokat hívjuk „merev légáteresztő” vagy „RGP” anyagoknak vagy lencséknek.
A merev lencséknek vannak bizonyos egyedi előnyei. Ugyanis ez a lencse tulajdonképpen a természetes formájú szaruhártyát helyettesíti egy új fénytörő felülettel. Ez azt jelenti, hogy az általános merev lencsék (ezeket szférikusnak hívjuk, a szférikus kontaktlencsék a szem minden síkjában egyforma görbületet és törőerőt mutatnak) képesek az asztigmiában vagy keratokónuszban szenvedő, vagy nem megfelelő görbületű szaruhártyával rendelkező betegeknek is viszonylagos éleslátást biztosítani a szaruhártya felszín „kisimításával”.
Míg a merev kontaktlencse már körülbelül 120 éve megjelent, a lágy kontaktlencse egy sokkal újabb találmány. Az első lépést ezen a téren Otto Wichterle tette meg, az ő találmánya alapján vezették be több országban is a 60-as években a lágy (hidrogél) lencsét, és fejlesztette ki a „Soflens” anyagát (polimacon). Az Egyesült államokbeli FDA 1971-ben engedélyezte. A lágy lencse azonnali komfortérzetet biztosít, míg a merev lencsék megszokása beletelik némi időbe. A lágy lencsék anyagát alkotó polimereket az elmúlt 25 évben folyamatosan fejlesztették, elsősorban az oxigénáteresztő képesség növelésére koncentrálva, mégpedig a polimereket felépítő anyagokat cserélgetésével.
Létezik néhány merev/lágy kontaktlencse hibrid. Egyik lehetséges technika, hogy a két lencsét egymásra tesszük, mégpedig a kisebb merev lencsét egy nagyobb lágyra. Ezt az eljárást olyan klinikai esetekben használják, ahol egy lencse nem képes biztosítani a megfelelő látásélességet vagy kényelmet, esetleg nem helyezhető fel a szaruhártya felszínére kielégítően.
1999-től váltak elérhetővé a „szilikon hidrogélek”. A szilikon hidrogélek rendelkeznek mind a szilikon rendkívül magas oxigénáteresztő-képességével, mind a hidrogélek jobb klinikai eredményeivel és kényelmével. Ezeket a lencséket eredetileg elsősorban egész napi viselésre szánták, ám végül mégis főleg nappali hordásra vezették be őket.
Bár a szilikon valóban átengedi az oxigént, emellett a lencse felszínét erősen hidrofóbbá és nehezebben nedvesíthetővé teszi. Ez sokszor teszi kényelmetlenné a lencse hordását és a szem kiszáradásához vezet. A hidrofób tulajdonság ellensúlyozására hidrogéleket alkalmaztak (innen a „szilikon hidrogél” elnevezés), hogy növeljék a kontaktlencse folyadékmegtartó képességét. Ennek ellenére fönnáll a lehetőség, hogy a kontaktlencse felszíne továbbra is hidrofób marad. Ezért bizonyos lencsék felszínét külön kezelésnek vetik alá, melynek során bevonják a víztaszító részeket. Másokba belső újranedvesítő anyagokat kevernek, hogy a felszínüket hidrofillé tegyék.
A használat időtartama szerint
Az
egynapos lencsét alvás előtt kell eltávolítani. A meghosszabbított viselésre (EW) alkalmas lencséket több, általában 6, egymást követő éjszakán át is folyamatosan fönn lehet hagyni. Az modernebb anyagokból, mint például a szilikon hidrogélekből készült lencséket akár 30 egymást követő napon lehet éjjel-nappal hordani; ezeket a hosszabb távú használatra kifejlesztett lencséket gyakran hívjuk folyamatosan viselhetőnek (CW). Az EW lencséket a kiszabott idő után általában el kell dobni. Ezek népszerűsége vitathatatlan kényelmükből fakadóan egyre nő. Azért viselhetők ilyen hosszan az EW és a CW lencsék, mert magas (a normál lágy lencsékénél ötször vagy hatszor magasabb) az oxigénáteresztő képességük, és így a szem hosszú távon egészséges marad.
A
hosszabban viselhető lencséket használók nagyobb valószínűséggel kapnak szaruhártya fertőzést vagy fekélyt, elsősorban a lencsék nem megfelelő kezelése és tisztítása, a könnyfilm változásai és a megtelepedett baktériumok miatt. A szaruhártyai érképződés (neovascularizatio) is gyakori probléma ezeknél a betegeknél, de a legelterjedtebb szövődmény mégis a kötőhártya-gyulladás, azon belül is a mikroszkopikus bolyhok képződésével járó kötőhártya-gyulladás (GPC), amit a rosszul illeszkedő lencse válthat ki.
A csere gyakorisága szerint
A különböző lágy lencséket gyakran osztályozzák a csere üteme szerint. A legrövidebb élettartamú az egyszer használatos lencse, amit minden este el kell dobni. Ezek a legalkalmasabbak azoknak a pácienseknek, akiknek a szeme allergiás valamire, vagy egyéb problémáik vannak, ugyanis ez gátolja az antigének és proteinek lerakódását. Azoknak is alkalmas lehet, akik nem rendszeresen használnak kontaktlencsét. Leggyakrabban azonban két hétig vagy egy hónapig viselhető lencséket írnak föl. A régebben nagyon népszerű, negyed- vagy egy évig használható kontaktlencse mára már kiment a divatból, mert a gyakrabban cserélhető lencsék vékonyabbak, és kevesebb rajtuk a lerakódás. A merev, légáteresztő lencsék nagyon tartósak, és akár több évig is használhatók.
Forma szerint
A szférikus lencsének mind a belső, mind a külső optikai felszíne is egy gömb szeletét formázza. A tórikus lencsének egyik, vagy mindkét optikai felszíne cilinderes, és általában szférikus is. Azok a rövid- vagy távollátók, akiknek asztigmiájuk is van, és emiatt nem javasolt számukra a hagyományos lencse viselése, esetenként hordhatnak tórikus lencsét. Ha az asztigmia csak az egyik szemen jelentkezik, akkor lehetséges, hogy a páciens egyik szemére tórikus, a másikra szférikus lencsét írnak fel. A tórikus lencsék ugyanabból az anyagból készülnek, mint a hagyományosak, de rendelkeznek bizonyos különleges tulajdonságokkal is: mind a szférikus, mind a cilinderes fénytörési hibát korrigálják.
A tórikus lencséknek van felső és alsó részük, vagyis nem központosan szimmetrikusak, ezért nem szabad elforgatni őket. Ezeket a lencséket úgy kell elkészíteni, hogy a szemmozgástól függetlenül mindig helyesen álljanak. Ezért a lencséket sokszor az alsó részükön súlyozzák, hogy akkor is helyesen álljon, ha a páciens pislog, vagy vékony csíkocskákkal megjelölik, hogy használója tudja, hogy hogyan kell megfelelően felhelyezni őket. Vannak olyan lencsék, amelyek mindkét említett tulajdonsággal rendelkeznek.
A fókuszpontok száma szerint
A szemüveghez hasonlóan a kontaktlencsék közt is van olyan, amelyik egy fókuszponttal rendelkezik, és van, amelyik többel. Az öregszeműség korrigálására majdnem mindig több fókuszpontú lencséket használna. Egyfókuszú lencsével is megoldható a probléma abban az esetben, ha az egyik szemet a közellátásra, a másikat a távoli éleslátásra korrigáljuk. Ez az eljárás az ún. monovision, azaz egyszemes éleslátási eljárás. Az egyik szemen az egyfókuszú lencse a távolra való éleslátást, a másikon egy másik fénytörésű lencse a közelre látást biztosítja. Emellett persze viselhetünk a távolra való éleslátáshoz mindkét szemen távoli korrekciót biztosító kontaktlencsét, a közelre való éleslátáshoz pedig olvasószemüveget.
A többfókuszú lencséket nehezebb előállítani, és felhelyezésük is több rutint kíván. Az összes bifokális kontaktlencse „egyidejű látás”-t biztosít, mivel a távolra és közelre látás hibáit egyidejűleg küszöböli ki, a szem állásától függetlenül. Általában olyan lencséket gyártanak, amelyik középen korrigálja a távolra és a széleken a közelre láttást, de van olyan is, ami pont fordítva működik. A merev légáteresztő lencsékbe általában alulra illesztenek be egy kis lencsét, hogy közelre is lássunk vele: mikor ugyanis lefelé tekintünk hogy olvassunk, ez a kis lencse kerül a fénysugár útjába.
Beültetett kontaktlencse
A szem belsejébe helyezett, vagyis beültethető kontaktlencsék olyan speciális, kicsi lencsék, amiket műtét útján ültetnek be a szem hátsó csarnokába, a szivárványhártya mögé, de a szemlencse elé, hogy az erősebb fénytörési hibákat kijavítsák.
A kontaktlencse felírása
A kontaktlencsét többnyire csak megfelelően képzett szemész szakorvos írhatja fel. Az olyan országokban, mint például az Egyesült Államok (ahol minden kontaktlencse az Élelmiszer- és Gyógyszerintézethez /FDA/ tartozó orvosi eszköznek minősül), az Egyesült Királyság és Ausztrália, az ilyen ügyekben az optometrista az illetékes. Franciaországban és a Kelet-európai államokban inkább a szemész szakorvos. A világ más tájain általában az általános szemész írja fel. A kontaktlencse- és szemüvegreceptek lehetnek hasonlóak, de nem felcserélhetők. Általában az orvos vagy más, kontaktlencsével foglalkozó személy egy szemvizsgálat során eldönti, hogy az adott páciens hordhat-e kontaktlencsét. Megbizonyosodik arról, hogy a szaruhártya egészséges; ugyanis a szem bármilyen allergiája vagy a szemszárazság akadályozó tényező lehet.
Egy kontaktlencséről szóló recept a következő adatokat tartalmazhatja:
Anyag (pl. oxigénáteresztés/áteresztés (Dk/l, Dk/t), víztartalom, arányszám)
Bázisgörbület (BC, BCR)
Átmérő (D, OAD)
Dioptria erőssége (Szferikus, Cilinderes, és/vagy olvasószemüveg)
Cilinder tengelye
Középponti vastagság (CT)
Márka
Szövődmények
A kontaktlencse viselés szövődményei elég gyakoriak, évente a lencsét viselőknek kb. az 5%-át érintik. A legsúlyosabb problémák jellemzően a hosszabban, különösen az éjszaka is viselhető lencsékkel kapcsolatban lépnek fel. A kontaktlencse kiváltotta betegségek érinthetik a szemhéjat, a kötőszöveteket, a szaruhártya különböző rétegeit, sőt akár a szem külső felszínét fedő könnyréteget is.
A szemhéj megbetegedései:
Ptosis (szemhéjcsüngés)
A kötőszövet megbetegedései:
Vegyi anyag kiváltotta gyulladás (contact dermatitis)
Mikroszkopikus bolyhok képződésével járó kötőhártagyulladás (GPC)
Kötő- és szaruhártyagyulladás (superior limbic keratoconjuctivitis)
A szaruhártya megbetegedései:
A felszíni hámszöveten:
Hámhiány
Szaruhártyafekély
Oxigénhiány (Hypoxia)
A szaruhártya belsejében:
Bakteriális
Egysejtűek okozta (acathamoeba)
Gombás (fusarium) fertőzés vagy gyulladás
Kontaktlencse okozta vörösszeműség (CLARE)
Keratokónusz
A kontaklencse kezelése: tisztító és fertőtlenítő folyadékok
Míg az egynapos lencse semmilyen tisztítást nem igényel, más lencséket rendszeresen kell tisztítani és fertőtleníteni, hogy megelőzzük a kényelmetlenség-érzetet és a különböző mikroorgazmusok, mint például a baktériumok, gombák, vagy a szem felszínén vékony bevonatot képző acathamőba okozta fertőzéseket. Sokféle termék képes ellátni ezeket a feladatokat:
- többcélú oldat: Ez a legnépszerűbb tisztítóoldat. Egyaránt használható öblítésre, fertőtlenítésre, tisztításra és tárolásra. Ha ezt használjuk, akkor másféle oldatokra nincs szükségünk.
- Sós oldat: Közvetlenül a szemlencsére helyezés előtt, a tisztítás után használjuk. A sós oldat nem fertőtleníti a lencsét.
- Mindennapos tisztítófolyadék: A lencsék napi tisztítására használjuk. Néhány csepp tisztítóoldatot kell a tenyerünkben tartott kontaktlencsére csöppenteni, és 20 másodpercig ujjheggyel dörzsölgetni (ez a tisztítófolyadék használati utasításában is olvasható) mindkét oldalán. Vigyázzunk, a hosszú körmök elszakíthatják a lencsét.
- Hidrogén-peroxid oldat: A lencsék fertőtlenítésére használjuk, egylépéses és kétlépéses változata is kapható. Ha a kétlépéses terméket használjuk, a lencsét használat előtt mindenképp ki kell venni a hidrogén-peroxidból és semlegesíteni kell, máskülönben rettenetesen fájdalmas lesz viselni. Tilos sós oldattal leöblíteni a hidrogén-peroxidot. Bizonyos peroxid oldatokhoz, mint például a CIBA Vision’s Clear Care-hez egy speciális, katalizátor lemezt tartalmazó tartót adnak. Ha evvel a lemezzel áztatjuk peroxidos oldatban legalább hat óráig a lencsét, akkor a hidrogén-peroxid lebomlik, és egy sós folyadék marad csak, ami nem károsítja a szemet. Azok szokták ezt használni, akiknek a szeme különösen érzékeny és könnyen irritálódik.
- Enzimes tisztító: A proteinlerakódást tisztítják le vele a lencséről, általában hetente, ha a mindennapos folyadék nem elég. Általában tablettaformában kapható. A proteinlerakódás kényelmetlenné teszi a lencsét és különböző szembetegségekhez vezethet.
Bizonyos termékeket csak meghatározott lencsékhez lehet használni, ezért fontos, hogy ellenőrizzük a termék címkéjén, hogy alkalmazhatjuk-e saját lencsénkhez. Szintén lényeges, hogy pontosan kövessük a használati utasítást, mert ezzel csökkenthetjük az irritáció és a fertőzés veszélyét.
Mindenképp kerüljük el, hogy az oldat mikroorganizmusokkal fertőződjön: a kupak alja sose érintkezzen semmilyen felülettel, és az üveget mindig lezárva tároljuk, mikor épp nem használjuk. Hogy a kisebb mértékű fertőzéseket közömbösítse, sok oldat tartalmaz tartósítószereket, mint például a thimerosal, a benzalkonium-klorid, a benzilalkohol és más vegyületek. Minthogy 1989-ben a kontaktlencsével kapcsolatos megbetegedések kb. 10%-át a thimerosal okozta, sok termék már nem tartalmazza ezt a vegyületet. A tartósítószer-mentes termékek általában rövidebb élettartamúak. Például a tartósítószer-mentes sóoldatot a felbontás után még két hétig lehet használni.
Mielőtt a szemünkhöz vagy a lencséhez érnénk, fontos, hogy gondosan megmossuk és leöblítsük a kezünket, lehetőleg olyan szappannal, ami nem tartalmaz nedvesítő anyagokat és allergéneket, mint az illatosítószerek.
További információk angol nyelven:
Korrekciós lencsék: http://en.wikipedia.org/wiki/Corrective_lens
Szemüveg felírása: http://en.wikipedia.org/wiki/Eyeglass_prescription
Látásélesség: http://en.wikipedia.org/wiki/Visual_acuity
Márkák
Acuvue: http://en.wikipedia.org/wiki/Acuvue
O2 Optix: http://en.wikipedia.org/wiki/O2_Optix
Fogyasztói használati utasítás kontaktlencséhez: http://www.allaboutvision.com/contacts/
Kontaktlencsék készítése videóanyag: http://www.isnichwahr.de/redirect16033.html
Vissza a(z) Tudástár oldalra
