Szemüveg
(Wikipédia, a szabad enciklopédia angol nyelvű oldalának fordítása. )
A szemüveg, pápaszem vagy okuláré olyan lencséket tartó keret, amit a homlok alatt, az emberi szem előtt kell viselni, néha tisztán esztétikai, de többnyire látáskorrekciós okokból, vagy a szem védelmére.
A modern szemüvegeket az orrnyergen papucsok tartják meg, a fülek mögött pedig a szárak. A történelem során előfordult csíptetős szemüveg, monokli és lornyon is.
A szemüveget nevezik okulárénak (esetleg vidéken) és régiesen pápaszemnek is. Az angol elnevezése glasses, eyeglasses, spectacles, ritkábban frames vagy lenses. Léteznek egyéb megnevezések is.
A szemüveg eredetileg üvegből készült, de mára már többnyire műanyagból gyártják (elsősorban polikarbonátból vagy CR-39-ből), mert könnyebb és nehezebben törik, mint az üveg. Bizonyos műanyagok optikai szempontból is előnyösebbek, mint az üveg, mert a látható fényből többet engednek át, viszont nagyobb mennyiségű UV sugarat nyelnek el. Vannak olyan műanyagok, amelyeknek kedvezőbbek a fénytörési tulajdonságai, mint sok üvegfajtának; ez akkor fontos, amikor például rövidlátás korrigálására akarnak lencsét csiszolni, mert ugyanolyan fénytörési hibára műanyagból a vékonyabb lencse is elég. A legtöbb műanyaglencsére készíthető karcmentes bevonat, ami az üvegével megegyező ellenállást biztosít. A tisztítás megkönnyítésére kitalált hidrofób bevonat csakúgy készíthető, mint a visszatükrözést gátló bevonat, ami viszont az éjszakai látást könnyíti, és láthatóbbá teszi viselője szemét.
Egyes szemüvegeket nem látáskorrekciós célból készítenek. A védőszemüveg például óvja a szemet a repülő törmelékektől vagy a látható és nem látható fénytől vagy sugárzástól. A napszemüveggel jobban látunk erős napfényben, és megvédhet az erős ultraviola sugárzás káros hatásaitól.
A szemüveg története
A feljegyzések szerint az első szemüveghasználó Néró császár volt, akiről azt tartják, hogy egy csiszolt smaragdon keresztül nézte a gladiátorjátékokat.
Az első napszemüvegeket Kínában használták a 12. században vagy még korábban. Ezeknek a szemüvegeknek a „lencséi” füstkvarc lapokból készültek, amik nem javították a látásélességet, de megvédték a szemet a vakító napfénytől.
A szemüveg használata észak-Itáliában terjedt el a 13. század végén, valószínűleg az 1280-as évek második felében. Állítólag Marco Polo mondta, még 1275-ben, hogy Kínában sok szemüveget látott. Francus Redi, a pisai egyetem orvosprofesszora 1676-ban azt írta, hogy birtokában van egy 1289-es kézirat, melynek szerzője arról panaszkodik, hogy se írni, se olvasni nem lenne képes, ha nem találták volna föl nemrég a szemüveget. Hozzáteszi, hogy egy 1305-ben elhangzott prédikációról készült feljegyzések szerint a prédikátor, bizonyos Fra Giordano da Rivalto nevű dominikánus szerzetes megjegyezte, hogy a szemüveget kevesebb, mint húsz éve találták fel, és ő találkozott a feltalálóval. Ezen bizonyítékok alapján Redi egy másik dominikánus szerzetest, a pisai Fra Alessandro da Spinát tisztelte meg a szemüveg újrafeltalálójának szerepével, minthogy da Spina nekrológjában az áll, hogy az igazi feltaláló titokban tartotta találmányát.
1738-ban egy firenzei történetíró, bizonyos Domenico Manni egy firenzei sírkő tanúsága alapján az 1317-ben elhunyt Salvio d’Armatonak tulajdonította a szemüveg feltalálását. Más történetek, vagy inkább legendák Roger Bacont nevezik meg feltalálóként. Bacon feljegyzéseiben valóban leírja a nagyítóüveg működését (amit nem ő talált fel), de nem tesz említést szemüvegről. De iride („A szivárványon”) című tanulmánya, amit Robert Grosseteste tanítványaként írt még 1235-ben, említést tesz egy bizonyos lencséről, amit arra használtak, hogy „a legapróbb betűket hihetetlen távolságból olvassák”.
Ezek a korai lencsék domborúak voltak, és jellemzően a korral járó öregszeműség (távollátás)
korrigálására használták őket. Azt tartják, hogy a cusai Nicholas fedezte fel, hogy a homorú lencsék alkalmasak a rövidlátás javítására. Azonban elsőként csak Johannes Kepler 1604-ben publikált optikai és asztronómiai tanulmánya magyarázta meg, hogy valójában miért is képesek a domború és a homorú lencsék korrigálni a távol- és a rövidlátást.
Benjamin Franklin, az amerikai tudós találta fel a bifokális lencsét, aki maga is egyaránt szenvedett a rövidlátástól és az öregszeműségtől, ezzel lehetővé téve, hogy ne kelljen állandóan cserélgetni szemüvegeinket. Az első asztigmiát korrigáló lencséket pedig az angol asztronómus, George Airy találta fel 1827-ben.
Az idők során a szemüvegkeret-gyártás is fejlődött. Az első szemüveglencséket még kézzel kellett tartani, vagy az orra erősíteni (csíptetős szemüveg). Girolamo Savonarola azt javasolta, hogy a szemlencsét egy, a fej köré erősített szalag tartsa a helyén, a szalagot pedig a kalap súlya tartsa meg. A modern szemüveget, vagyis azt, amit szárak tartanak meg a fülek mögött, Edward Scarlett, brit optikus találta fel 1727-ben. Ez a találmány nem lett azonnal népszerű, inkább a nyeles szemüvegek különféle fajtái, mint például az olló alakú szemüveg és a lornyon voltak divatban a 18. század folyamán és a 19. század elején.
A 20. század elején Moritz von Rohr (H. Boegeholddal és A. Sonnefelddel) kifejlesztette a Zeiss Punktal ® szférikus lencsét, ami aztán sok évig volt piacvezető termék.
A kontaktlencse és a lézeres szemműtét növekvő népszerűsége ellenére még mindig sokan használnak szemüveget, és a fejlesztés sem állt le. Például ma már lehet olyan szemüvegkeretet kapni, ami egy olyan speciális, „emlékezős” fémből készül, ami akkor is visszanyeri eredeti alakját, ha elhajlítják. Más kereteknek rugós csuklópántjuk van. Ezen újítások mindegyike enyhíti a mindennapos használat és az esetleges balesetek okozta károkat. A modern kereteket ráadásul gyakran készítik erős, de könnyű anyagokból, mint például a titániumötvözetek, amik korábban nem voltak elérhetőek.
Típusok
Látásjavító szemüvegek
A látásjavító lencsék a szem eredő fókusztávolságát változtatják, ezzel enyhítve a rövid- vagy a távollátás, vagy az asztigmia tüneteit. Az emberek többségének szemlencséje öregkorra elveszíti a rugalmasságát, ami öregszeműséghez vezet, vagyis nehezebben tudunk ráfókuszálni a hozzájuk közel lévő tárgyakra.
A lencsék erősségét általában dioptriában mérik. A hétköznapi olvasószemüvegek általában +1 - +3 dioptriásak. A rövidlátást korrigáló lencsék mínuszos dioptriájúak. Azokat a lencséket, amelyek segítségével az optometrista vagy a szemész megállapítja, hogy milyen szemüvegre lesz szükségünk, felíráshoz használt lencséknek hívjuk, és valóban ennek alapján írják fel a szemüveget.
Védőszemüvegek
A védőszemüvegeket általában törésálló lencsékkel látják el, ami megvédi a szemet a repülő törmelékektől. Annak ellenére, hogy a védőszemüvegek sokféle anyagból készülhetnek, az az általános szabály, hogy a lencsének legvékonyabb pontján is minimum 1 mm vastagnak kell lennie, anyagától függetlenül. A különböző védőszemüvegek nem egyforma védelmet biztosítanak. Például míg az orvosi védőszemüvegnek csak annyi a feladata, hogy megóvjon a kifröccsenő vértől, addig a gyárakban használatos szemüvegeket a hatékonyabb védelem érdekében néha még vastagabb lencsékkel, erősebb kerettel és a halántéknál külön védőlemezzel is ellátják. A védőszemüveg lencséi egyben látásjavító lencsékké is csiszolhatók.
Bizonyos védőszemüvegeket úgy készítenek, hogy hagyományos vagy napszemüveg fölött hordhatók legyenek. Ezek talán kevesebb védelmet nyújtanak, mint az igazi védőszemüvegek, vagy az egész arcot elfedő maszkok, de nagyobb a valószínűsége, hogy tényleg használni is fogják őket, mivel amazoknál viszont jóval könnyebbek. A legújabb védőszemüvegeket már divatosabb formájúra gyártják, hogy az emberek szívesebben hordják őket. A képen látható, hószemüveg-típusú védőszemüveg a bizonyíték arra, hogy egy ilyen arcra simuló keret esetén az oldalsó védőlemezek elhagyhatók. Az egyszerű látásjavító szemüveg sok esetben betöltheti a védőszemüveg funkcióját: ez az egyik vitathatatlan előnye a kontaktlencsével szemben. Hegesztéshez is terveznek ilyen hószemüveg-típusú szemüvegeket, csak sokkal sötétebb lencsével, mert a hegesztősisak sok esetben nem megfelelő és még kényelmetlen is. Ezeket gyakran hívják „vakuszemüvegnek”, mert a hegesztéskor felvillanó erős fénytől védenek.
Napszemüveg
Napszemüveg készülhet egyszerű vagy látáskorrekciós lencséből is, de mindenképp sötétebb, hogy védjen az erős napfénytől. A jó minőségű szemüvegek az ultraviola-sugárzástól is óvják a szemet. Manapság a Föld légkörében történt változások miatt az UV sugárzás minden eddiginél erősebb, ezért a szem és a bőr védelme nagyon fontos. Olyan szemüvegek is vannak, amik ugyan nagyon sötétnek tűnnek, mégis alig védenek az ultraviola sugárzástól. Nagyon sokféle napszemüveg van, és a többségük inkább divatos, mint hasznos.
A fényérzékeny lencséjű, vagyis fényre színesedő szemüvegek UV fény hatására sötétebbé válnak. Sajnos sok autó szélvédője véd UV sugárzás ellen, de erős látható fény ellen nem, és így pont akkor hatástalanítja a fényérzékeny szemüveget, mikor a legnagyobb szükség volna rá. Mégis, ezek a szemüvegek jó szolgálatot tehetnek azoknak, akik a nap folyamán ugyanannyit tartózkodnak a szabad levegőn, mint zárt térben, mert így nem kell egy normális és egy napszemüveget is magukkal vinniük.
A napszemüvegek lencséit lehet fényre polarizálni is. A polárszűrők kiszűrik a vízszintes irányú, vakító fénysugarakat. A polarizált napszemüveg igen népszerű a halászok és a vadászok között, mivel a segítségével a víz mélyére láthatunk akkor, amikor normálisan csak a vízfelszín csillogását, vagy tükröződő képet látnánk. Viszont a pilóták sorsát nehezítheti ez a szemüveg, mivel ők sokszor a vízfelszínről vagy az egyéb tárgyakról visszaverődő fény segítségével állapítják meg a repülési magasságot, ha se a műszerek mutatói, se a folyadékkristályos kijelző nem működik.
Napszemüveget sokan kizárólag esztétikai okokból hordanak, vagy hogy eltakarják a szemüket. Tipikusan ilyen céllal született például a „kamionos” és a tükrös napszemüveg.
Különleges szemüvegek
A háromdimenziós látás érzését kelthetjük kétdimenziós kép esetén is, ha a két szem különböző vizuális információt kap. A klasszikus 3D-s szemüvegek csak akkor adták ezt az illúziót, ha speciálisan erre a célra készített képeket néztünk velük. Ezeknek a szemüvegeknek az egyik lencséje kék, a másik piros. Ilyen, keménypapírból készült szemüvegeket osztanak a 3D-s mozikhoz. Egy másik fajta 3D-s szemüveg polárfiltereket használ, vagyis az egyik lencse függőlegesen, a másik vízszintesen polarizált, és a kettőből együtt kapjuk a hasonlóképpen polarizált „kétszemes” képet. A polarizált 3D-s szemüveggel a színeket is látjuk, míg a kék-piros lencsék unalmas, fekete-fehér képet adnak, piros és kék szegéllyel.
Van olyan 3D-s szemüveg is, ami elektronikus blendével működik.
A virtuális valóságot generáló szemüvegekben és sisakokban külön-külön videoképernyő van a két szem előtt amik érzékelik, hogy a fej milyen irányba fordult el.
Variációk
A szemüveg nagyon egyszerű is lehet. Az olvasáshoz használatos, nem túl súlyos távollátást vagy öregszeműséget korrigáló nagyítólencsék szinte bárhol kaphatók, de azért a lencsék nagy részét egyénileg írják fel, a rövid- vagy távollátás és az asztigmia mértéke szerint. Különleges esetben lehet egyéni lencsét gyártani, de általában a már kész darabok között is van megfelelő, csupán a vásárló által kiválasztott keretbe kell beilleszteni.
Ahogy öregszünk, szemünk egyre kevésbé tud fókuszálni, ezért sokan döntenek úgy, hogy több, kettő- vagy akár háromfókuszú lencsét is használnak, hogy minden estben élesen lássanak. A hagyományos többfókuszú lencsék kettő vagy három, élesen elkülönülő látómezővel rendelkeznek, amelyek közt mindig nagy erőfeszítésbe kerül váltani. Ezek eredetileg, Benjamin Franklin elképzelése szerint még teljesen különálló lencsék voltak.
Vannak már olyan modern lencsék, ahol a két látómező a szemüveg viselője számára észrevehetetlen átmenettel olvad egymásba. Másokat kifejezetten számítógépmonitorhoz fejlesztettek ki, egy adott távolságra. Sok embernek több különböző szemüvege van, és mindegyik más feladatot lát el: az egyik olvasáshoz, a másik számítógéphez, a többi tévénézéshez vagy olvasáshoz.
Divat
A szemüveget sokan tartják csúnyának, és szívesebben viselnek helyette kontaktlencsét. Kontaktlencsével ráadásul sokkal jobb a perifériális látásunk.
Másrészt viszont van, aki kifejezetten a szemüvegesekhez vonzódik, szemüvegekből pedig széles skálán válogathatunk a különböző stílusok, anyagok, sőt, márkák között.
A szemüveg fontos része lehet az önkifejezésnek, Elton John és Dame Edna Everage extravaganciájától Gruncho Marxon, John Denveren, Drew Careyen és Lisa Loeben át a szemüvegviselő értelmiség bármelyik ismert képviselőjéig.
Bizonyos hírességek személyiségének része a szemüveg. Barry Goldwater, az amerikai szenátor, még azután is hordta szarukeretes szemüvegét, bár már dioptriás lencse nélkül, hogy kontaktlencsét kapott, mert jellegzetes pápaszeme nélkül senki sem ismerte fel. Az angol TV-sztár, Anne Kirkbride hasonló problémával küzdött: az általa alakított szereplő, Deirde Barlow a Coronation Street-ben annyira elhíresült hatalmas szemüvegéről, hogy Kirkebridge-nek társasági összejöveteleken és nemzetközi turnékon is viselnie kellett, annak ellenére, hogy valójában mindig is kontaktlencsét hordott. Drew Carey ugyanezen okból viselte szemüvegét a lézeres szemműtét után is. Eric Skyes, az angol komika, aki idős korára majdnem teljesen megsüketült, dioptriás lencse nélküli szemüvegkeretet hordott, ami tulajdonképp csontvezetéses hallókészülékként funkcionált. Masaharu Morimoto arra használja szemüvegét, hogy megkülönböztesse hivatásos szakács énjét a színpadi „Iron Chef Japanese” szerepétől. John Lennon kerek nagymamaszemüvegét még akkor kezdte viselni, amikor a Beatles-szel zenélt, és viselte egészen 1980-ban bekövetkezett erőszakos haláláig.
A popkultúrában Superman-nek és a Csodanőnek csak egy szemüveg kellett, hogy máris Clark Kent, illetve Diana Price nevű alteregóiknak álcázva tökéletesen elrejtőzhessenek.
A beskatulyázás szép példája az a sztereotípia, hogy a szemüvegesek okosak, vagy a tinédzsereknél épp ellenkezőleg, szerencsétlen lúzerek. Ez az előítélet talán még azokból az időkből származik, amikor az emberek többsége műveletlen volt, és azok szorultak először szemüvegre, akik sokat olvastak. Azok, akik bénának tartják a szemüveget, és egyenrangúak akarnak lenni a többiekkel, inkább a kontaktlencsét választják.
A másik dolog, ami népszerűtlenné teszi a szemüveget, az a kényelmetlensége. A könnyű, titániumból készült szemüvegek, az extra rugalmas keretek, a modern anyagból készült lencsék és optikai bevonatok ellenére a szemüveg még mindig kényelmetlen bizonyos sporttevékenységek közben. A lencse zsírosodhat vagy bepárásodhat, ha meleg ételt eszünk, úszunk, sétálunk az esőben, vagy ha csak gyors hőmérsékletváltozás éri (például ha a kinti hideg levegőről fűtött szobába lépünk), és ezzel jelentősen rontja a látásviszonyokat. Ha a lencse megkarcolódik, bereped vagy eltörik, megjavíttatása sok időnkbe és pénzünkbe kerül, akkor is, ha a modern lencsék majdnem teljességgel karcmentesek és törhetetlenek.
Egyéb elnevezések az angolban
- pair of glasses/glasses: Általában ezt használják mindenhol Angliában és Észak-Amerikában. Vigyázzunk a „glass” szó egyéb jelentéseivel.
- Spectacles: Angliában sűrűn használt, az USA-ban ritkábban, de ezt a kifejezést használják az optikusok. Gyakori a rövid formája is, a „specs”.
- Eye glasses/eyeglasses: Az Észak-amerikai angolban használatos. Vigyázzunk, mert a fordítottja, a „glass eye”, az üvegszem megnevezése.
- Frames: nem jellemző, de néha használják keretbe foglalt lencsék megnevezésére.
- Lenses: Ugyanaz, mint a „frames”.
- Cheaters: +hipster
Vissza a(z) Tudástár oldalra
